A coaching mindenkinek hasznos, aki emberekkel dolgozik, folyamatos terhelés alatt áll, kritikának van kitéve, szellemileg és lelkileg egészségesnek érzi magát, de az életében az egyensúlyt billegni látja. A pedagóguspályára ezek a pontok kortól, nemtől, fenntartótól, rendszertől, szaktól, iskolatípustól függetlenül érvényesek. A pedagógus mindennap a színfalak mögött készül és a színfalak előtt dolgozik, játszik és látszik. Aki látszik, azt értékelik: szülők, gyerekek, vezetők, kollégák. Egy évtizede veszek részt a pedagógusminősítésben. Rengeteg pedagógussal találkoztam, mindenki másképp reagál, persze. De általános tapasztalatom, hogy nagy részük az alapos tervezés és felkészülés ellenére fölösleges stresszt él át. Nemcsak a minősítés napján, hanem szinte folyamatosan. Halkan kérdezem, hogy ez egészséges-e.
Az értékelés fontos, mert visszajelzést ad. Minél többet meg tudunk mutatni magunkból, annál inkább reális.
A munka nem lesz kevesebb, de tudjuk másképp osztani, másképp nézni. Az elvárás és a szégyen nálam tabu szavak, nem hiszek bennük. A minőségi munkában, a lépések tudatosságában, egymás megbecsülésében, az egészséges viszonyokban igen. Sokszor csak az első lépés hiányzik, a többit tudni fogod. Ha találsz hasonlóságot az életedben és abban, amit olvastál, keress.